Petőfi Sándor (született Petrovics Sándor, Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza környékén, 1849. július 31.)

Apja Petrovics István, anyja Hrúz Mária volt. A magyar romantika legkiemelkedőbb költője, forradalmár, nemzeti hős. Rövid élete alatt közel ezer verset írt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-ei forradalomban, amelynek a szimbólumává vált. A 26 éves költő a szabadságharc küzdelmeiben is részt vett, a történészek mai álláspontja szerint életét áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el a segesvári csatában. Eltűnésének minden körülménye a mai napig sem tisztázódott.

Korábban még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza. Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, a nép nyelvét beemelte az irodalomba.